Nem biztos, hogy a költő elsődleges célja a párduc szépségének népszerűsítése volt. Akkor valószínűleg nem is szimbolista műként tartanánk számon, de azért az "eredeti lényeg" helyett hadd írjak már arról, ami engem"ragadott meg"!

Nem mondom, hogy minden állatot szeretek, ugyanis rá kellett ébrednem, hogy sok-sok gusztustalanság is az 'állatok országába' tartozik. Ebből a bizonyos 'ország'-ból azonban még így is rengeteg faj példányának látványa lobbantja fel bennem az egyébként is parázsló csodálatot! Olyan leírhatatlanul gyönyörűek! És szó szerint leírhatatlanul. Rengeteg érzés van, amit szavakba próbálva önteni akkor ért meg a másik ember, ha már ő is érezte azt.(((És, bár ez már tényleg nem a vers kommentálása, ha én ilyen érzésekről beszélgetek valakivel, akit igazán nagyon-nagyon szeretek, akkor belül hajlamos vagyok valamiféle belső meghatottság belső könnyeire fakadni.))) Visszatérve a vershez, "vitathatatlan", hogy a költő kapott tehetséget az íráshoz. Ahogyan a párduc lépteinek puhaságáról ír, meg az erőről, ami párducléténél fogva benne lappang... . Ez a lény lenyűgöz! Mondjuk szerintem a leírás hatékonysága -, persze a fordításban, hogy értsük egyáltalán, miről van szó - nemcsak a költő tehetségén, hanem egyebeken, például anyanyelvünk szépségén és általunk iránta érzett mély szeretetén is múlik. Meg persze nem árt, ha már a vers megismerése előtt van fogalmunk arról, milyen is egy párduc. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.