E versével a költő gyönyörűen kifejezi az "Isten nélküli" életéből adódó hiányérzetét. A "dal" sokkal inkább szomorú, mint boldog. Mert bár a költő nem egyet sorol fel tulajdonaként a földi javakból, mégsincs nyugta, mert egy sokkal nagyobb kincyet elvesztett, és azt meg akarja találni. Ez a kincs valószínűleg megvolt neki gyermekkorában, de ahogy testben felnőtt, lelke elvilágiasodott. Így a világot otthonának nevezhette, de az eget már nem.

Azonban a kincs megtalálásának reményét még nem vesztette el teljesen, hiszen éjszaka nyugtalanul keres, és "aki keres, az talál". Amíg e földön élünk, mindig jobbakká tudunk válni, még életünk utolsó napjaiban is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.