Ady Endre ’Nekünk Mohács kell’ című verse szinte minden magyar ember előtt ismerősen hangzik. Azt szokták róla mondani, hogy egy gyönyörű vers, amiben azért ostorozza Magyarországot, mert jobb sorsot szeretne Hazánknak. Sokan úgy értelmezik, hogy azért nem kíván békét, és nyugalmat a magyar népnek, mert akkor ellustulnának, „Mert akkor végünk, végünk.” lenne. Úgy gondolom, Adynak előbb tükörbe kellett volna néznie, aztán átgondolni, hogy miket ír. Pontosan az olyan emberek miatt pusztul a magyarság, amilyen ő volt: kicsapongó, szoknyavadász és  alkoholista. Nem lenne szabad a nagy költők közé sorolni, mert csak az ostorozhatja a Hazáját, akinek az élete pozitív példaként szolgál a nemzedékek előtt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.