József Attila: Klárisok
2010.05.25. 19:46
Rendhagyó szerelmesvers. Nem is tudom, örülnék-e, vagy sírnék, ha ilyet kapnék. Viszont könnyű és érdemes lenne videóklippet (?) csinálni róla. Rendkívül vizuális vers, ami felvillantja előttem a formákat és a színeket és még a hangokat is. Szerintem szép is. Egy szomorú ember lelki állapotát fejezi ki. A szeretett lány nyakán lévő gyöngyökről önmagával kapcsolatban megdöbbentő képek jutnak az eszébe. Eljut a vers végére a halálig is. Ezt a depressziós lelki állapotot azonban zseniálisan fejezi ki. Más is szokott maga alatt lenni, de nem mindenki tudja így leírni.
Nincs benne ige, ezért nagyon képszerű. Konkrétan színek nevei se szerepelnek, de a béka színe, a tó színe, a hó színe stb. mind előttünk van. A versben végigvonulnak a metaforák és hatékony fokozásként a rímelő szóismétlés. A lírikus hangvételt a mély magánhjangzók dominanciája is fokozza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.