Ebben a novellában talán az az időkeret döbbentett meg leginkább, amin belül lezajlik a mű cselekménye. Szinte figyelmeztetően végződik azzal, hogy még három sem volt - fél óra alatt megtörténhet ilyesmi a te csládodban is.

Bár számomra a családban uralkodó állapot nem volt olyan tragikus. A gyerek nem tanult, és egy ilyen helyzetben a szülőnek nem csak lehet, hanem kell is tennie valamit. Van, aki nem is gondolná, mennyire szereti az édesapa a fiát, de a szeretet nem csupán egy érzelem. Azon a napon is szerette egymást a család mindhárom tagja, és gyakorlatilag egy viszonylag természetes családi szituáció állt fenn. Ráadásul az édesapa végül a fiával ment úszni.

Mikor az édesapa dobálni kezdte fiát a vízbe, azt számomra olvasni is öröm volt; rá lehet mondani, hogy apa és fia viszonyát taszításként szimbolizálja, de nekem az jutott eszembe, hogy a mi édesapánk is szokott minket dobálni - ez pedig egy szeretettel telített játék!

Így anovella számomra a szülők fájdalma miatt szomorú; de apa és fia békességben voltak a fiú halála előtt, még ha szóban ezt nem is fejezték ki egymásnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.