Ennek a versnek már a címe is megtetszett: Arany János nálam kedvenc költő! Az egész életfelfogása sokkal közelebb áll hozzám, mint aká Babitsé. Már csak a családja is szimpatikus - tíz testvér, az nagy dolog! Örülök tehát, hogy Babits Aranyt választotta ki a korábbi költők közül, akihez úgy írt verset, mint aki "édes apjához panaszkodni tér meg".

Bár panasz van a versben, hogy "e nemzedék szemének gyenge e láng", mégsem teljesen pesszimista hangulatú, mert a népben, a magyar népben van valami vágy valami jobbra; Babits tulajdonképpen azt kéri Aranytól, segítsen neki úgy pengetni a lantot, ahogy kell és ahogy a nép számára kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.