Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
2009.12.31. 10:13
Ha ránézünk a könyvre, a terjedelme már riasztó. És valóban, hallottam már a cselekményét összegezni egy nem is olyan hosszú mondatban, ami nagyjából le is takarta az egészet. Bár igaz, itt egy elv, egy elmélet helyessége vagy helytelensége a kérdés, és e köré, úgy…
Gogol: Az orr
2009.12.31. 10:12
Meglehetősen sajátos témát választott Gogol, bár lehet, hogy másmilyen nem jutott eszébe gondolatai kifejezésére. Nem tartozik a kedvenceim közé, de legalább vidámabb stílusú a Köpönyegnél; a mű végére mintha semmi sem történt volna, az „emberi” orr…
Csehov: A lónevű
2009.12.31. 10:11
Csehovnál ismét megjelenik a ló, szintén fontos, de azért másfajta szerepben. Az tetszik ebben a műben, hogy sokkal vidámabb hangú, mint sok más orosz mű, amelyek általában búskomorak. A bonyodalom is az, hogy megfájdult a tábornok foga, az intézőnek meg nem ugrott be pontosan, mi…
Rimbaud: Kóborlásaim
2009.12.31. 10:10
Különös, de Rimbaud nem írta le konkrétan, valóban volt-e már ilyen helyzetben, vagy ha nem -, ami nagyon könnyen megeshet -, akkor vajon önszántából bolyong-e egyáltalán a lírai én, vagy csupán ez élvezetes számára. Erről a helyzetdalszerűségről egyébként Petőfi és a…
Baudelaire: Egy dög
2009.12.31. 10:09
Különösen talán első olvasásra tűnik betegesnek ez a vers. A költő leírta, hogy szerelmes séta közben egy dögre akadtak. Baudelaire-t nyilván elgondolkodtatta ez a váratlan fordulat, s így írta le a versében, hogyan látta: egyszerre rondának, lévén hogy dög, egyszer szépnek,…
Baudelaire: Az albatrosz
2009.12.31. 10:08
A központi szimbólum a címben is feltűnő albatrosz, de ez a madár csak szimbólum, a vers lényege a költők sorsa és helyzete a világban – hogy mint az albatrosz, a költő is az égen szállva értékelhető igazán, fennkölt és kecses, igazi úr, de a földre nem való, mert ott…
Rimbaud: A magánhangzók szonettje
2009.12.31. 10:06
A magánhangzók képi megjelenítése kiváló ötlet; azonban nem valószínű, hogy minden embernek ugyanazok a gondolatok törnek elő egy-egy hang hallatára. Ez a vers tehát valamiféleképpen a költő személyiségét tükrözi a leírt képeken keresztül. Az „Á”-t például…
Mallarmé: Tengeri szél
2009.12.31. 10:05
A tengeri szél az elvágyódás egyik őszinte szimbóluma. Különösen azoknak, akiket a tengerhez pozitív és csakis pozitív élmények kötnek. Gyönyörű, mély és „végtelen”, ahogy számos irodalmi műben jellemzik. A költő a véges nagyságú kertből és az elméjét…
Verlaine: Őszi chanson
2009.12.31. 10:04
A három versszak közül nekem leginkább az első tetszik. Bár ez is szomorkás, a dallamossága mégis talán valamivel tisztább, mint a másik kettőnek, mert a konkrét témája nem lehangoló, inkább csak őszies érzésre utaló. Azután, mikor már a költő saját csüggedéséről és…
Ibsen: Vadkacsa
2009.12.31. 10:03
Ez a dráma engem nem nagyon ragadott meg. Szinte az összes jellem inkább a tisztán rossz, mint a tisztán jó kategória felé hajlik. A központi szimbólum a vadkacsa, aminek jelenléte igazából szinte egyáltalán nem befolyásolja a cselekményt, mégis számomra az a kedves a műben. A…
Csehov: Fájdalom
2009.12.31. 10:02
Bár ennek a műnek már a címében, de főleg az alcímében is mintha ott lappangna a szomorúság, mégsem tartom teljesen pesszimistának. Jonának meghalt a fia, és akárhogy próbálta kibeszélni bánatát egy másik embernek, nem nagyon hallgatták meg. De hát mit is kezdjen az…