Különös, de Rimbaud nem írta le konkrétan, valóban volt-e már ilyen helyzetben, vagy ha nem -, ami nagyon könnyen megeshet -, akkor vajon önszántából bolyong-e egyáltalán a lírai én, vagy csupán ez élvezetes számára. Erről a helyzetdalszerűségről egyébként Petőfi és a népiesség jutottak eszembe a magyar irodalomból, de nem tudom, ez a mű mennyire számít népiesnek a franciák körében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.