Különösen talán első olvasásra tűnik betegesnek ez a vers. A költő leírta, hogy szerelmes séta közben egy dögre akadtak. Baudelaire-t nyilván elgondolkodtatta ez a váratlan fordulat, s így írta le a versében, hogyan látta: egyszerre rondának, lévén hogy dög, egyszer szépnek, hisz „a természet rendjében” a dögöknek is megva a maguk helye. És az utolsó három versszakban még szerlmével is összehasonlítja, az élővel, aki találkozott a döglöttel, aki valaha szintén élt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.