Mikszáthnak ez a novellája is rettenetesen megható, és szomorú meg boldog is egyszerre. Timár Zsófi egy csodálatos asszony, akiben él a hit, a remény és a szeretet. Biztos volt abban, hogy férje hazatér, hűen várta, és nem azzal ,hogy amint megjelenik, letorkolja és kinyilvánítsa dühét, hanem tárt karokkal készült fogadni hitvesét. Bizonyára óriási örömöt érzett, mikor megtudta, hogy a férje vár rá! Sírni lehetne a meghatottságtól minden mondat olvasása mellé! És mikor a férj leesik a toronyról és meghal, először nm is sír, csak miután szóval is feltette a kérdést, hogy honnan fogja ezentúl várni a férjét. Énb mégis boldog vaghyok azért, mert a férjnek is megjött az esze, és végsősoron így mégsem szakadtak el egymástól örökre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.