A három versszak közül nekem leginkább az első tetszik. Bár ez is szomorkás, a dallamossága mégis talán valamivel tisztább, mint a másik kettőnek, mert a konkrét témája nem lehangoló, inkább csak őszies érzésre utaló. Azután, mikor már a költő saját csüggedéséről és múlni vágyásáról szól, már korántsem olyan andalító a szöveg, így, ha a dallamos lüktetés esetleg még jelen is van, inkább csak a háttérben.

Még hozzátenném, hogy hallva az eredeti szövegével a verset, nekem mégis inkább a magyar fordítás tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.