Kosztolányinak igaza van abban hogy földi élteünk sokkal rövidebb a hallál utáninál. Leírja, hogy ott ismerősebb, hogy ami földi életében történik, az elmúlik. De a halál előtti élet után a semmiről ír.A halálról nem kapocsként ír az előtte és az utána lévő élet között - pont úgy mintha a halál után semmi nem történne.

Pedig ebben a világban nem a semmiért élünk! Talán én is retegnék a haláltól minden nap minden percében, ha halálom örök volna. De pont az a különbség ember és állat között, hogy az embernek lelke is van, az pedig tovább él halálunk után is. Nem mindegy tehát, hogyan élünk ezen a Földön - ha úgy, ahogy kell, nem kell félnünk a haláltól, hiszen nem fecsérltük el földi időnket, így meglesz a jutalmunk is. Talán e tény biztos tudata volt az a kincs, amelyről Kosztolányi már írt gy másik versében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.