Meglehetősen sajátos témát választott Gogol, bár lehet, hogy másmilyen nem jutott eszébe gondolatai kifejezésére. Nem tartozik a kedvenceim közé, de legalább vidámabb stílusú a Köpönyegnél; a mű végére mintha semmi sem történt volna, az „emberi” orr visszakerül a helyére, és talán már soha többé nem lesz saját tulajdonosának felettese. Az önirónia is került a műbe, ami némileg jellemző Gogolra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.