Bár ennek a műnek már a címében, de főleg az alcímében is mintha ott lappangna a szomorúság, mégsem tartom teljesen pesszimistának. Jonának meghalt a fia, és akárhogy próbálta kibeszélni bánatát egy másik embernek, nem nagyon hallgatták meg. De hát mit is kezdjen az ember egy idegennek a nagy szívfájdalmaival? Egy idő után már Jona is kezdett fájdalmába roskadni, és akkor jutott eszébe, hogy „haza” kéne menni, a többi kocsishoz. Ment is, de még a „testvére”, a kollégája se nagyon foglalkozott mondandójával. Miközben Jona találkozott a különféle emberekkel, kiderült, hogy van egy lánya – aki még él! Ez mintha valamiféle reménysugarat vetítene a cselekményre. És én külön örülök, milyen kitüntetett szerep jutott a lónak, aki gazdájával együtt dolgozott a városban -, pedig vidéki csikó volt szegény-, és akinek végre végig tudta mondani, amit akart.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.