A magánhangzók képi megjelenítése kiváló ötlet; azonban nem valószínű, hogy minden embernek ugyanazok a gondolatok törnek elő egy-egy hang hallatára. Ez a vers tehát valamiféleképpen a költő személyiségét tükrözi a leírt képeken keresztül. Az „Á”-t például árnyak öblének olvashatjuk Tóth Árpád fordításában. Van azonban, akinek egy meglepett felkiáltás jutna előbb eszébe. Erről azonban már nyelvtanórán is beszéltünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.