Igazából ez a mű nagyon nem tartozik a kedvenceim közé. Persze ebből is kisajtolhatunk valami tanulságot, de én sokkal jobb' szeretek olyanokat olvasni, amikben nagy erényekkel - de legalább 1-gyel! - rendelkező embert is találni - legalább 1-gyet! Persze nem kell, hogy ez az illető a főszereplő legyen. Lehet egy könyv megrendítő akkor is, ha valami szerencsétlen emberről szól, igazán, de akkor legalább a környezetében legyen valaki igazán értelmes! (Szerintem egyébként ettől a regénytől maga az író, az orosz Gogol is taszít valamiféleképpen, meg a csinovnyikok!) 

Így véleményem szerint a regény nagyon nyomasztóra sikerült, egyáltalán nem keltve bennem az olvasása utáni vágyat. Lehet, hogy Gogol valamiért élvezte a "groteszk" emberekről való irkálást, de ha én most könyvírásba kezdenék, az tuti nem ilyen Akakij-féléről szólna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.